A fehérvérűségben szenvedő gyermekek gyógyulási esélyei igen jók, a statisztikák azt mutatják, kétharmaduk felépül a betegségből. Eddig azonban nem született magyarázat arra a tényre, hogy az elhízással küzdő kis betegek miért reagálnak rosszabbul a kemoterápiás kezelésre, és köztük miért csaknem 50 százalékos arányú a betegség kiújulása?

Az eseteket vizsgáló orvosok abból indultak ki, hogy a leukémiás sejtek esetleg "elbújhatnak" a zsírszövetben a kemoterápiás szerek elől. Amerikai kutatók ezzel kapcsolatban egérkísérleteket végeztek. Az elhízott leukémiás egerek esetében is tapasztalható volt a lényegesen magasabb visszaesési arány sovány társaikhoz képest. Ennél már csak az lepte meg jobban a tudósokat, amikor leukémiás sejteket fedeztek fel zsírszövetben.

 

Ezt követően a kutatók négy, a gyermekkori megbetegedések esetén is alkalmazott kemoterápiás gyógyszer hatásait vizsgálták, s arra az eredményre jutottak, ezek kivétel nélkül kevésbé hatékonyan működnek olyan sejtkultúrákban ahol a közelben zsírsejtek voltak.

 

Mindez igazolja, hogy nagy szükség van a további kutatásokra, míg egyértelműen bizonyítható, miként befolyásolja a testzsír-százalék a kemoterápiát. Ez azért is lényeges kérdés, mert a túlsúly már önmagában is jelentősen növeli többféle daganatos megbetegedés kialakulását.