Gyermekkorban a vakbél tünetei nem kifejezetten jellemzőek, könnyen más betegségekre terelődik a gyanú.

 

Kezelés nélkül súlyos állapothoz, akár halálhoz vezethet a vakbélgyulladás, egészen pontosan: a féregnyúlvány ismeretlen eredetű, gennyes gyulladása. Gyakorisága ellenére felismerése gyermekkorban nem könnyű, ugyanis tünetei sokféle betegséget utánozhatnak. Emiatt legtöbbször a gyermekorvosnál jelentkeznek a betegek, csak ezután kerülnek sebészetre, ahol a további kivizsgálás és kezelés megtörténik.

 

Minél kisebb a gyerek, annál súlyosabb a lefolyás

 

Legtöbbször hatéves kor felett fordul elő, de kisebb gyermekek és csecsemők is megbetegedhetnek. Minél kisebb a gyermek, annál gyorsabb és súlyosabb lefolyású a betegség, illetve több szövődményre számíthatunk.

 

Kisebb korban különösen nehéz a diagnózis, hiszen az egészen apró gyermekek nem tudják elmondani megfelelően a panaszaikat és a vizsgálat is nehézkesebb. Télen gyakran náthás, hurutos gyermeknél lép fel, ami szintén okozhat hasi panaszokat, ez a tünetek értékelését nagyban megnehezíti.

 

Mások a tünetek gyermekeknél, mint felnőtteknél

Rossz közérzettel kezdődik, majd először csak étvágytalanság lép fel, később a has közepén fájdalom jelentkezik, melyet hőemelkedés, nem túl magas láz kísér. Felnőttekre jellemző a jobb alhasi fájdalom, magasabb láz és hányás, de ez csak idősebb gyermekeknél figyelhető meg ilyen pontosan.

 

Kisebb gyermekeknél felléphet hányás, hasmenés, de akár székrekedés is. Húgyúti panaszok is színezhetik a képet. A panaszok néhány óra alatt egyre kifejezettebbé válnak, a hasi fájdalom a jobb alhas felé vándorol. A gyermek fekvése jellemző lehet: féloldalt fekszik, lábait felhúzva tartja.

 

Vizsgálatok és kezelés

 

Laboratóriumi vizsgálatokat és hasi ultrahangot kell végezni a vakbélgyulladás diagnosztizálására. Ezek együttes értékelése alapján dönt a sebész a további teendőkről. Ha a betegség igazolódik, műtét javasolt, mely során eltávolítják a gyulladt féregnyúlványt, kezelik az esetleges szövődményeket, például hashártyagyulladást.

 

Előfordulhat, hogy szükséges a műtéti területen egy draint, kis csövet kivezetni a külvilágba, itt szivárog el a nagyobb mennyiségű gennyes váladék. Ezt általában a műtét másnapján el lehet távolítani. Kiegészítő kezelésként infúziót, fájdalomcsillapítót adnak, de szükség lehet antibiotikumokra is. A műtét másnapján már felkelhet a gyermek, néhány napon belül elhagyhatja a kórházat. Hét-tíz nap múlva el lehet távolítani a varratokat, de 4-6 hétig még nem szabad sportolni.

 

Legfontosabb, hogy a tünetek kezdetben nem kifejezetten jellemzőek, könnyen más betegségre terelik a gyanút. Ha a panaszok fokozódnak, a gyermek állapota romlik, ismételt orvosi vizsgálat javasolt, hogy mihamarabb a megfelelő kezelést kezdhessünk.

 

Dr. Karoliny Anna, gyermekorvos